A művész fogadott lányát, Reiszner Gizellát – becenevén Cleót – ábrázoló festmények között a fotelban pihenő hölgy képe a sötét alaptónusból felvilágló lágy szépségű női arc mesteri egyszerűségű megjelenítésével ragadja meg a figyelmet. Az ekkor harminc éves Cleo valószínűleg Perlmutter műtermében ült modellt a képhez. Erről tanúskodik a háta mögött lévő, állványon álló tájkép, valamint a háttérben felfedezhető további festmény- és keretrészletek elnagyolt ábrázolása. A hangsúlyos, háromnegyed részén elvágott ’kép a képben’ motívum dekoratív szerepet tölt be azzal, hogy az enteriőrt egy fiktív tájrészlettel mélyíti. Ezen egy templomtoronynak látszó elem távoli sziluettje vehető ki, mely finoman „összecseng” az ifjú nő közelebb lévő alakjával. Cleo puha árnyékokkal fellazított sötétszürke ruházata helyenként ugyan szinte beleolvad a hímzett kendővel takart masszív fotel bársonyos anyagába, figurája ugyanakkor el is válik tőle könnyedén megdőlt, enyhén csavart tartásával, melynek kifejezett eleganciát kölcsönöz a vállak diagonálisa. Bár a néző felé fordulva ül, a lány tiszta és nyugodt tekintete oldalra irányul, talán a kép fényforrása felé, amelyben maradéktalanul föltárulnak törékeny arcának élettől ragyogó vonásai. A sápadt fényben fürdő arc és az élesen határolt szerény dekoltázs finom hatását az árnyékba merült kezek nyomán ébredő mélységérzet is kiemeli.
